A Fonó művészeti vezetésével párhuzamosan a művészi pályádat is folytattad. A Makám életében kétségkívül új helyzetet teremtett Grencsó István érkezése, akivel az addigi kötöttebb szerkezetű kompozíciók szabadabbak, improvizatívabbak lettek. Majd jött az 1999-es SkanZen album, amellyel a folkos világ felé mozdultatok el. Miért érezted szükségét ezeknek az irányváltásoknak?
Szeretem, ha van pezsgés a zenekarban. Amikor Szalai Peti kiszállt, helyére a tizenéves Borlai Gergő érkezett, aki már akkor is zenei zseni volt, s alig tudtuk leszoktatni arról, hogy Grencsó Pistinek ne csókolommal köszönjön. Játszott velünk Dés Andris, Sárvári Kovács Zsolt, alkalmanként Bacsó Kristóf, a Café Babel lemezen Ittzés Gergely, Fekete István, Baló István. Mígnem 1999-ben beállított hozzám Ulrich Rützel, az Erdenklang német lemezkiadó vezetője, hogy zeneszerzőt keres Lovász Irén új, elképzelt lemezéhez. Kimondottan magyar népzenét kért. Én már régóta szerelmese voltam a régi stílusú magyar népdalok mellett a moldvai csángó népdaloknak (Gyere ki, te gyöngyvirág; Kerek a szőlő levele). Archaikus dallamok, és bennük van a Balkán összetett ritmikája. Árad belőlük az őserő. Ebből született a SkanZen című első vokális lemezünk. Siker lett, ahogy a folytatás, a 9 Colinda is.
Akkor 2002-ben a Szindbád albummal miért a gyerekek felé fordultál?
A Fonó Records lett a hollandiai Munich Records és a Hungaroton Classic után a Makám kiadója, és a direktor kifejezetten gyereklemezt rendelt tőlem. Bevallom, határozottan elutasítottam, de ő csak annyit kért, aludjak rá még párat. A Fonó lemezboltjában Mezei Peti jóvoltából mindenből bőséges volt a kínálat, az akkor fellelhető gyereklemezekből vagy két tucat példányt vittem haza, köztük több igényes, ihletett munkát is találtam, míg néhány kimondottan elborzasztott. E kétféle impulzus erőterében indultak meg fejemben a dallamok és szövegek a legváratlanabb helyeken, emlékszem, egy, a Margit-szigetre vezető hídon, a mélyben az örvényt bámulva. Ha nagyobb anyagra készülök, elvonulok.
Egyik ihlető helyem Pannonhalma, az alma mater, újabban Bakonybélben egy másik bencés monostor.
A Szindbád anyaga Pannonhalmán született. Sokan máig ezt a CD-t szeretik a legjobban, bár e témakörben megszületett az Ákom Bákom és a Csillagváró is.
A kétezres évek végéig dolgoztál a Fonóban. Elfáradtál? Új kihívásokra vágytál?
Lujó már a kezdetektől fogva szerette volna, ha a Fonó gazdaságilag a saját lábára áll. Több igazgató megfordult a Fonó élén az első tizenöt év alatt, de akkor a ház gazdasági helyzetét nem sikerült stabilizálni. Takaréklángra állt stáb, igazgató és programok nélkül. Bármennyire is megrendített, a tabula rasa teremtette új helyzetben teljes energiámmal újra a Makámnak szentelhettem magam. A kétezres évtized a Fonó sikertörténete mellett a Makámnak is hihetetlen perspektívákat nyitott meg. Magam is elámulok, ki mindenkivel játszhattam együtt az elmúlt húsz évben. Ha csak a szólistákat említem, kezdetben Lovász Irénnel, Bognár Szilviával, majd jött Palya Bea és Szalóki Ági, turnéztunk Herczku Ágival is, Lázár Erika után Hornai Zóra és Korzenszky Klára énekelt velünk, újabban Magyar Bori és Bede Sári. Mindegyik korszakot albumok jegyzik. Eddig 23 Makám-lemez született. Ady-lemezünk a legújabb, Budapest éjszakája szól címmel. Lemezbemutatóinkat ősszel mindig a Fonóban tartjuk. Lujó mondta nemrég, hogy örökös tiszteletbeli művészeti vezetője vagyok a háznak. Mi tagadás, roppant jólesett.
Fotó: Barcsik Géza